Írta: Boda Krisztina
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 41
Karolna árnyék
Karolnám száz év
ezernyi báját,
karolna árnyék,
mutatná vágyát,
csupaszra váltott
virág a szélben,
lepel lehullott,
szirmát nem érzem,
miért a teljes,
miért az égi,
szemünk, a nyertes,
a fényt eléri,
kezem, a gyarló,
mutatna délig,
lábam, a sarló,
acélt igézik,
remény és ármány
eljut középig,
széleken zárvány
vagyok, mi fénylik,
kicsinyke fűszál
cirógat dérben,
átjár a bűbáj,
elvesztem éppen,
figyelném arcod
gödrét szaladva,
mégis vacogva
bújok magamba,
rohannék hozzád,
s repülnék messze,
ahol csak napfény
a szívem teste,
falatnyi érzés
veled remegne,
és akkor szétnéz
magányom este,
virág az úton,
kelyhe negédes,
igéz az új hon,
idéz egy édes
lidérc a múltból,
lidérc a mából,
lidérc a mélykék,
halott hazából,
s karolva száz év
ezernyi báját,
karol ma árnyék,
mutatja álmát,
a fény talányát.