Karja-tört hadirokkant emlékmű koszorúi
Írta: Radnai István
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 196
száz éve vértanúk és apostolok
a hitben távozottak a mennyben
száz éve egytől egyig hol voltatok
amikor száz baka ezer darabban rebben
varjak gránátok fényes fekete szárnyán
ahol felszakad torkukból a torkolattűz
oda ahol megtört agg lett a szivárvány
ahová temetni a földéhség lelketlen űz
ahol szent miklós puttonyából bakancsot
csizmát ha puttonyában az édesség robban
megtölteni nem tud csonka lábnak ki parancsol
mikor lábfejjel megrakva a vér-égből csobban
néz körül miklós itt mindenki síró szajha
bombagyárostól nyeri el sivár kenyerét
háború fertőz sok beszédnek kettős alja
bosszú-istennő a fekete özvegy feleség
nincs béke a lelkekben békétlenség vétke
terjed világszerte s nincs szervezet mi ellenáll
egyik birodalom hanyatlik és hinnéd vége
bankár számláján profitra talál a dús halál
száz éve vagy még több az eszköz változik
aktiválják és tiszta kéz és fehér gallér
szuronyrohamról már csak obsitos álmodik
távolról öl püffedt és arctalan jég-szemű arcért
mely farsangi jelmezben vonaglik táncol
házak tornyok omlanak betonváz harangok
csak fogyaszt és rászed sápot nyer a világtól
az ötletgazda éppen pálmás partokon barangol
láncszemek vagyunk egy végtelen láncra fűzve
üres szemgödrök pislogva a fénytől menetelnek
önként pénzért kényszerből lesipuskás aknatűzbe
milliárdok emberek szolgálnak idegen alig ezernek
csak egy éjszakára küldjétek ki halott bakák őket
ahol a gyermek anyja vérében másodszor fürdik
csapjátok a földhöz szakadjon be az atomrepülőket
akit a küret éhhalál elkerült egy vak istenhez küldik
s minden zászlóra jut szalag hímzett szép jelszó
mindenre van ok film készül a ferde vágószobában
a népeket bedarálja a tisztesség mint árva elfogy
oktalanul oktat kérkedik habzó szájjal háború okára
sima szóval vagy átkot hamisat mikrofonba hörögve
a nyáj mint aki pásztorát istenét a vezérürü kolompját hallja
jótékony táncestélyt pezsgőt tölt rögvest röhögve
túl sok a nép gyomlálni kell a szegény fekete szomjan halva
delíriumában még távolról hallja mielőtt toronyként roskad
kísérlet kísértetei keringünk a kietlen űrben
ikrek vagyunk mi szegény népek ha sanyargat a holnap
mire feleszmél rágalmakból fonott korbácsot tűrhet
hercegem aki váltságot ígértél és keresztet adtál
sekélyebb délibábot kergetsz a vézna vaknál
hercegem ha egy percre feltámadsz mint egykor
száz vagy ezer éve tanulságunk e mindegy-kor
ma már nem olvas kábult alszik mint naimi ifjú
drogon nő fel képernyőn matat szexre izgul
szent könyvek századok minden kihűlt tana
porosodik bölcsen és közben porlik a haza