Karja-tört hadirokkant emlékmű koszorúi

Írta: Radnai István


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 161



száz éve vértanúk és apostolok
a hitben távozottak a mennyben
száz éve egytől egyig hol voltatok
amikor száz baka ezer darabban rebben 

varjak gránátok fényes fekete szárnyán
ahol felszakad torkukból a torkolattűz
oda ahol megtört agg lett a szivárvány
ahová temetni a földéhség lelketlen űz 

ahol szent miklós puttonyából bakancsot
csizmát ha puttonyában az édesség robban
megtölteni nem tud csonka lábnak ki parancsol
mikor lábfejjel megrakva a vér-égből csobban 

néz körül miklós itt mindenki síró szajha
bombagyárostól nyeri el sivár kenyerét
háború fertőz sok beszédnek kettős alja
bosszú-istennő a fekete özvegy feleség 

nincs béke a lelkekben békétlenség vétke
terjed világszerte s nincs szervezet mi ellenáll
egyik birodalom hanyatlik és hinnéd vége
bankár számláján profitra talál a dús halál 

száz éve vagy még több az eszköz változik
aktiválják és tiszta kéz és fehér gallér
szuronyrohamról már csak obsitos álmodik
távolról öl püffedt és arctalan jég-szemű arcért 

mely farsangi jelmezben vonaglik táncol
házak tornyok omlanak betonváz harangok
csak fogyaszt és rászed sápot nyer a világtól
az ötletgazda éppen pálmás partokon barangol 

láncszemek vagyunk egy végtelen láncra fűzve
üres szemgödrök pislogva a fénytől menetelnek
önként pénzért kényszerből lesipuskás aknatűzbe
milliárdok emberek szolgálnak idegen alig ezernek 

csak egy éjszakára küldjétek ki halott bakák őket
ahol a gyermek anyja vérében másodszor fürdik
csapjátok a földhöz szakadjon be az atomrepülőket
akit a küret éhhalál elkerült egy vak istenhez küldik 

s minden zászlóra jut szalag hímzett szép jelszó
mindenre van ok film készül a ferde vágószobában
a népeket bedarálja a tisztesség mint árva elfogy
oktalanul oktat kérkedik habzó szájjal háború okára 

sima szóval vagy átkot hamisat mikrofonba hörögve
a nyáj mint aki pásztorát istenét a vezérürü kolompját hallja
jótékony táncestélyt pezsgőt tölt rögvest röhögve
túl sok a nép gyomlálni kell a szegény fekete szomjan halva 

delíriumában még távolról hallja mielőtt toronyként roskad
kísérlet kísértetei keringünk a kietlen űrben
ikrek vagyunk mi szegény népek ha sanyargat a holnap
mire feleszmél rágalmakból fonott korbácsot tűrhet 

hercegem aki váltságot ígértél és keresztet adtál
sekélyebb délibábot kergetsz a vézna vaknál
hercegem ha egy percre feltámadsz mint egykor
száz vagy ezer éve tanulságunk e mindegy-kor 

ma már nem olvas kábult alszik mint naimi ifjú
drogon nő fel képernyőn matat szexre izgul
szent könyvek századok minden kihűlt tana
porosodik bölcsen és közben porlik a haza