Karácsonyi ajándék
Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
Karácsonyi ajándék
Csilingel a kristálypoharak hangja, hófehér ünnepi terítő kerül az asztalra, és a csak ünnepekre elővett porcelán. Megadják a módját, hiszen karácsony van, szenteste, öröm, szeretet, békesség.
A házaspár már elegáns ruhában, kis fekete a nőn, illatfelhővel, a stólaként használt lepkekönnyű sál a fotel karfáján várakozik. Elegáns zakó, nyakkendő a férfin, igazi márka, ebben a házban hamisat, bóvlit nem használnak. Ha vendéglőbe mennének vagy operába, mint szoktak minden évben a Szentestén, akkor előkerülne szmoking is, de ma otthon maradnak, hisz vendégség lesz, testvérét várja a férfi Dániából. Öccse nagyon ritkán jár haza, leköti a munka, vállalatot vezet egy ideje, és ez igénybe veszi minden erejét és idejét. Nagy nemzetközi cégnél tevékenykedik, ha jut pihenésre egy kis lehetősége, akkor valami egzotikus országba utaznak feleségével, ahol kifekszik a napra, áztatja magát a meleg tengervízben, s úgy kiszolgálják, mint egy herceget. Az asszony is a cégnél dolgozik, kisebb beosztásban, de az állampolgári jogok minden előnyével: ő ott született, az öcsi csak bevándorolt.
A férfi ellenőrzi, be vannak-e csomagolva az ajándékok, felesége bosszúsan bólogat, hát persze. Ugyan nem ő csinálta, rábízta az eladónőre, aki szakszerűen elvégezte a feladatot, sokkal hozzáértőbben, mint ő, hiszen ilyenkor százával veszik a parfümöt, ha nem is olyan méregdrágát, mint ők, és a bolt grátisz csomagol. Különben is, mit rázza a rongyot a saját öccse előtt, minek akar mindig túltenni mindenkin…
Mikor jönnek vajon, pislog az órára a nő, és megnyugodva látja, még alig múlt dél, semmivel sincsenek elmaradva. Az öcs a nejével már tegnap megérkezett a városba, de későn, és a szállodából telefonált, nem maradnak itthon, csak ezt az egy estét töltik el velük, hiszen évek óta nem találkoztak. Utána tovább repülnek Balira, két hétre. Tulajdonképpen hízelgő, hogy miattuk megszakítják a pihenésüket. A férje bezzeg nem szakítaná meg, a szüleivel sem szoktak együtt karácsonyozni, húsvétozni, csak levelet ír, vagy ajándékot küld. Nyáron elmegy két napra hozzájuk, aztán kész. Így hát ő sem hívhatja apját, anyját.
Nehogy leégjen a szarvas, nyugtalankodik a férj, de finom illatok szállonganak, pánikra semmi ok, a biztonság kedvéért azért beles a sütőbe, minden rendben, hálistennek. Ki akar tenni magáért, megmutatni, hogy ő sem akárki, ő is vitte valamire, még ha öccse az egyetemet ösztöndíjasként, kitüntetéssel végezte is Oxfordban, s utána mindjárt sikerült külföldön elhelyezkednie, hogy attól kezdve töretlen ívet fut be karrierje. Közben megnősült, elvette ezt a dán nőt, akivel már tizenéves gyereket nevelnek… tényleg, hány éves is most már a fiú?
Hát, már lassan egyetemre megy, számolgat a nő, miközben azon töri fejét, hány éve találkoztak utoljára, és milyen keveset tudnak egymásról. Ők is hajtanak, saját vállalkozásukat fejlesztik, a szülőkre sincs idejük, hisz a gyerekekre is csak kevés. Még jó, hogy a szomszéd Lili néni vigyázott rájuk éveken át, cserébe szinte eltartották… Lili néni már nincs, szüleiknek most is postán adták fel az ajándékot, férje szerint senki sem kívánhatja, hogy a jeges utakon csúszkáljanak hozzájuk a világ végére…
Megérkeznek a vendégek, nagy ölelkezés, puszi, puszi, a nő irigyen lesi a dán asszony ruháját, ékszereit, és megállapítja, ő sokkal jobban ad magára. Annak egyszerű, dísztelen az öltözéke, semmi rafinéria, semmi márkajelzés, arca is festetlen, csak leheletnyi rúzs, és egy szem gyöngy a fülbevalója, szemben az ő vastag arany karkötőjével, hatalmas fülbevalóival, kozmetikusnál csináltatott sminkjével. Megnyugszik, nem vallanak szégyent az ajándékaikkal, bár ebben eddig sem kételkedett igazán, hisz egy vagyont költöttek a parfümre, arany nyakkendőtűre és egyebekre, hiába ellenkezett. Megtérül ez majd, erősködött a férje, amikor vásároltak, nyilván azok is szép ajándékot hoznak nekik, meg aztán mennek ők még vendégségbe az öccséhez…
Finom volt az ebéd, a kacsamell rózsaszín és forró, a pezsgős káposzta, halászlé isteni, a mártás nemkülönben. Közben a gyerekeket kérdezték, ó, hát a két fiuk már a hegyekben síel, az Alpokba utazott az osztály, magukban töltenék a szentestét, ha az öcs be nem jelentkezik. De hol az ő fiuk?
Ó, mondja a férfi, az most meleg helyen karácsonyozik, Afrikába utazott két hétre, ingyenmunkára, a határ nélküli orvosok szervezetével, ezt kérte karácsonyi ajándéknak.
Hogyan? A házaspár megrökönyödik. Micsoda ötlet…
Nyilván orvosira akar jelentkezni, nevetgél a férj, jó lesz neki egy kis kapcsolati tőke majd a felvételinél, de az öcs tiltakozik. Szó sincs róla, ügyvédnek készül. Ha ezt kérte, hát ezt kérte, a házaspár vállat vonva összenéz, elkönyvelik magukban, furcsa gyerek a kis dán asszony fia. De szóval nem mondják, sőt, egymás szavába vágva lelkesen dicsérik a gyerek jó szívét, empátiáját.
Menjünk át a nappaliba, indítványozza a férj, és egy konyak mellett nézzük meg az ajándékokat. Büszkén nyújtják át az angyalkás papírba, csillogó flitterekbe bűvölt drágaságokat, elhárítva az ellenkezést, és csodálkozva nézik a két díszes borítékot, amit cserébe kapnak. Bontsátok csak ki, biztatja őket az öcs, remélem, meg lesztek elégedve, bár nem tudtuk előre, féltünk, örülni fogtok-e, de miután az előbb annyira dicsértétek a fiunk jó szívét…
Angol a szöveg, nem is értik, de látják a díszes, merített papíron a nevüket és a számjegyeket. Mi a csuda, pénzt adnak ajándékba…? Kétszáz-kétszáz euró, kábé százezer, ha átváltják, de hát hogy van ez…?
A dán asszony elmagyarázza, mert látja arcukon az értetlenséget. Elmondja, befizették a nevükben egy segélyszervezetnél az összeget, ők küldték köszönetük jeléül ezeket a leveleket, a pénzt az éhező afrikai gyermekek étkeztetésére fordítják. Azt gondolták, nekik is megvan mindenük, jobban fogják érezni magukat karácsonykor, ha arra gondolnak, juttattak valamit szerencsétlen afrikai szegényeknek is. Ők is befizettek saját nevükben ugyanennyit. Ugye nem probléma…?
A nő ránéz férje elhűlt, hitetlenkedő arcára, és majdnem elneveti magát. Vagy sírjon inkább, tűnődik, hiszen ők sem érnek rá többet törődni saját rokonaikkal, és annyi szegény éhező van itthon is… Elhatározza, jövőre idehozza az összes szülőt, nem engedi többé karácsonykor is magukra hagyni őket.