Pődör György | KARÁCSONYÉJ A fákra fénylő hó szitál, a rét palástja zúzmara, a Hold árnya, mint Boldizsár, kutatja, merre van haza?
Gáspár és Menyhért sem felel, rejtjeleznek a csillagok. Sötét erdő ködöt lehel, hol az, ahol a hit ragyog?
Itt lenn hallgatag azúrnak suttogják el a sok panaszt. Évezredek jönnek-múlnak, és örök remény a malaszt.
Tél csöndje mindent átitat, hallgat a sok madártorok. Távoli tűzben áhítat. Titkot súgnak a pásztorok. |