Írta: Kaiser László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
Ezen az úton nincs tovább,
a múlt-darabok ostobák,
biztatásuk csak vak remény,
jelen: egykor volt televény.
Maradni gyengít alkohol,
már karám van meg vád-akol,
nem mozdul innen férfinép,
személye bomlott szerteszét.
Fogadkozások nincsenek,
ágyék sem mozdul, nincs kinek,
hisz nem nő az, ki baszogat,
nem ébreszt: temet álmokat.
Emlék lett mosoly, zokogás,
bénító, helyben topogás
minden már: csak ő közeleg,
kaszája van és csonthideg.