Kapaszkodás

Írta: Partmann Tibor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 360



Kapaszkodás

Mert kapaszkodás az egész élet,
Csak a mélységtől való rettegés…
Minél feljebb – a miheztartás végett –
És a lent; tabuvá szürkült feledés.

Vágyod a magaslati levegőt,
Vagy legalább a szint megtartását.
Igénnyé építed fel a meglevőt,
S művészetté önmagad haladását.

Kapaszkodsz hát ezerféleképpen,
Valóságot hazudva mesékbe,
S ahogy karjaid menekülnek éppen
Biztos fogódzóért egy ölelésbe.

Belekapaszkodsz vélt igazadba,
Mely benned minden csúcs fölé dermed.
Kapaszkodsz sok átbliccelt pillanatba…
Pedig a tavaszért a fagy is enged…