Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 360
Kapaszkodás
Mert kapaszkodás az egész élet,
Csak a mélységtől való rettegés…
Minél feljebb – a miheztartás végett –
És a lent; tabuvá szürkült feledés.
Vágyod a magaslati levegőt,
Vagy legalább a szint megtartását.
Igénnyé építed fel a meglevőt,
S művészetté önmagad haladását.
Kapaszkodsz hát ezerféleképpen,
Valóságot hazudva mesékbe,
S ahogy karjaid menekülnek éppen
Biztos fogódzóért egy ölelésbe.
Belekapaszkodsz vélt igazadba,
Mely benned minden csúcs fölé dermed.
Kapaszkodsz sok átbliccelt pillanatba…
Pedig a tavaszért a fagy is enged…