Kánikula

Írta: Pődör György

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 204

---

---

KÁNIKULA

A szél csak száraz fűszálakat kócol,
forró porba liheg a kutya-meleg.
Sorsa vackába húzódik a kóbor,
vibrál a távol, mint táguló erek.

Talán most egy zápor jöhetne. Jókor.
Ellustult harang heveri a delet,
bronz nyelvéről fénycsepp csorog, mint óbor,
s tornyában a bagoly huhogva nevet.

Szikkadt fák mögött lankadó az árnyék,
a hőség a levélrostán is átég,
precíz higanyszál kúszik föl csak egyre.

Múltján szomjas idő jövőbe kortyol:
perceket nyelve talán visszagondol
az ég áldotta első esőcseppre.

(Első közlés)