Kánikula
Írta: Mádi Beáta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 216
Kánikula
A szúnyogháló rései közt
porszemek türemkedtek át
a szoba forróságot suttogó
belsejébe.
Az ágy pihenést ígérve gyűrött,
nyári takarót szellőztetett magán,
nehéz a pihenés,
kiszáradt gondolatok zörögtek
a fejemben– túl sok,
lapozni nem akartam- széttörtek volna,
inkább elhessegettem a tülekedőket,
s talán álomba merültem;
szellővel álmodtam bizsergető
libabőrt keltővel,
nyelvem a szájpadlásomra tapadt,
cseppek gyűltek össze mellkasomon lassan
nedves csíkot rajzoltak bordáim
amúgy is határozottan látszódó vonalára,
már nem
dolgoztam,
szétporladt mozdulataim
disszonánsak lettek,
minden összhang hamissá vált,
flegmán nyújtóztattam végtagjaimat és
elernyedve fogadtam el
a nyár
első,
határozottan kiéhezett
marasztalását.