Kánikula

Közzétéve: 3 éve

Versek

KÁNIKULA

Sűrű volt a lusta meleg,
megtartotta fent az eget.
Valahol arra, egy tüzes sárkány
céltalan izzott, egyedül, árván,
s a kába kerti vízcsap alatt
szomjas darazsak szidták a nyarat.

Keresés

Friss hírek

Nyílt levél Tarr Zoltánhoz, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez Pályázati felhívás

Kiemelt művek

Mégis vadász lettem A hasadás hangja Recenzió Szilasi Katalin Tört tükör című verseskötetéről Dzsungeltúra Interjú Reviczky Katalinnal

Legújabb művek

Emlékszem Dániára... Egy műszak a pokolban Honnan- hová Kapaszkodó gyapjúszálak Pálmaolajlepke

Kategóriák

A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely