Írta: Peer Noémi
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 536
Kagylóhéj
Ablakomban nyári lomb integet.
A szél susog – gondolom –,
de nem hallok mást,
csak fülemben,
ahogy a vér zubog.
…mint a tenger hangja
a régi kagylóhéjban..!
Puha lakóját az idő rég kiette,
nem emlékszik rá senki,
de az ősi hon morajló hangját
a kemény mész híven őrzi.
S ha nincs már a héj sem,
a hontalan lélek a fülbe költözik
és ott zúg, csak zúg,
míg kint a nap szikrát hány,
s te már tudod:
belőled a lélek kísérteni jár
rég elkorhadt bölcsődet.
Távolléte ez a fülzúgás.