Júdásidők
Írta: Pődör György
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 162
Júdásidők
Beköptek néha szólegyek,
nyugtattam magam, jó legyek,
alfa után ott a béta,
csalfa sorsot él a léha,
gazok között is van virág,
de mocskos is vagy, nagyvilág.
Nem az idő, te öregszel,
van, mire már nem törekszel,
semmi nincs későn vagy korán,
mint az utolsó vacsorán,
odakint hitet tapos kor,
s látod, van tucat apostol.
Voltak idők, hogy féltél már,
meditáltál egy fél téglán,
hogy eldobod vagy fölrakod,
falak közt leszel önrabod,
de példád lett egy vadgalamb,
élet nem csupán nagy kaland.
Belátni már semmi nincsen,
eljátszol hát egy kilincsen,
nem jutsz tovább, se ki, se be,
nem vérzik már Isten sebe,
itt már senki nem ártatlan,
maradsz tovább megváltatlan.
Beléd égett sok stáció,
de nincsen sehol ráció,
csak jobb lator meg bal lator,
és mindkettőt, ha hallgatod,
kereszteden maradsz árva,
Longinus - lándzsára várva.
első közlés