József Attila parafrázis
Írta: Németh Pákolitz Tamás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
József Attila parafrázis
Emlékeztek még e névre?
Enyém volt. S elvégre ’tán most is az,
rokona vagyok, ismerőse
s konok írnoka goromba koroknak
Életem ha volt olyan, mit annak csúfolnék,
átírták szüntelen. Kartotékról kartotékra
vésték föl nevem. Kik másképp képzelték
a rendet, húztak rám pszichoanalízis csendet
A rakodópart alsó köve vízbe ér
míg hajnalban, némán mögém oson a Duna
a felszínt habosra borzolja szél
száz meg száz dinnyehéjat sodorva tova
Anyám lábasából méltatlanok esznek
s én a morzsákért kutyákkal verekszek
tudom, nem vagyok a hetedik gyermek
csak megtűrt rokontok, kinek neve nem kellett
De én Attila vagyok. Nem Pista.
Pokolra mentem, hogy csillagokat lássak
és nem készült róluk semmilyen lista
csak úgy vannak. A semmi ágán várnak
Emberséget az embernek most ki ad?
Merre vág utat a szenvedély?
Múltunk megfagyott, belőle mi maradt
itt a város - a mindenség peremén?
Száztíz éves lettem én, nem meglepetés e tény
testem a földben szétrohadt
s hogy itt vagyok, mégsem erény
inkább csak kósza gondolat
Ám ha a mindenséggel méred magad
hol vagy most te tisztán születő gyermek?
Van-e ahhoz elég hatalmad
hogy így maradj meg a jelennek?
A pocsolyák tükrében számolom
hány ezer év suhan át az égen
nagy-nagy tüzek fénye a falakon
mint lövések áznak a vérben
Van-e apám és anyám? Nem emlékszem
arcukra, csak azt tudom, ha magyar vagyok,
magyarságom tőlük lészen,
alázatra s áldozatra kárhozok
Hányszor aludtam már viharok kebelén
és ébredtem fel az anyaméhben
ilyenkor várja az ember az életét
a tudatlanság boldog erejében
Aztán eszem, iszom, alszom, ölök
lassan az őrületbe költözök
fogaim között egy szó egy szög
mely csikorog és nyöszörög
De el ne hidd! Én más anyagból voltam való
csak elmém s kezem síró vasban fogatott
harangzúgás, Szárszó, zárszó
majd vihar után a napvilágon száradok
József Attila vagyok
http://zsenart.hu/NTP/ahetedik/J%C3%B3zsef_Attila_song.mp3