Joseph reménykedései
Írta: Egervári József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 309
Joseph reménykedései
Joseph, a vak, konok szörnyeteg,
hitte egy szebbnek tűnő napon,
nem hiába teremtette Isten a
finoman tekergőző jégvirágokat
az ablakon.
Joseph, a vad, gonosz szörnyeteg,
vitte hátán múltja zsákját, rongyosat,
s úgy vélte, tán nem hiába teremtette
Isten, még ha életéért már senki egy
petákot sem ad.
Joseph, akár egy hógörgeteg,
zuhant a mélybe, hallgatagon,
s tudta, Isten nem hiába engedte
el kezét, miközben oly sokan
járkáltak az utakon.
Joseph, akár a tört jeget
megvilágító gyenge téli fény,
csak ült a semmi szélén, némán,
s tudta, ha az idő megállna is,
már alig van remény.
Joseph, a vak, konok szörnyeteg,
hitte egy szebbnek tűnő napon,
szinte hiába teremtette Isten, a
tekergőző jégvirágok úgyis
elolvadnak az ablakon.