Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 386
Jó volna
Itt porlik a világ szét előttem,
s én testem egy zugában
összevont szemöldökkel nézem.
Néha még meg is piszkálom kicsit.
óh, pedig olyan szép lehetne
zordon sziklák és kecses meredélyek
gerincén és csúcsain rohanni,
szállni a szakadék felett
a teret megélve izmainkban,
hinni a zöldfüvű rét teheneit,
s megint akkora gombát találni,
mint egy kalap.