Írta: Juhász Magda
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 296
Jó lenne egy kicsit a kertben ülni,
mindent elfeledve elmerülni
a tétlenség ringató csendjében.
És jó volna, ha Te is ott lehetnél,
mosolygó szemekkel reám nevetnél,
s nem lennénk többé titkok börtönében.
Jó volna újra átölelni téged,
hallgatni szíved dobbanását,
s megtalálni azt a kertet,
elveszett Édenünk földi mását.
De nincs az a kert, és Te sem vagy velem,
szerelmünk így marad örök titok,
őrzöm, ringatom szívemen,
vigyázok rá, amíg csak élni fogok.