Jelenlét
Írta: Végh Gyula
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 540
JELENLÉT
Felmerülő és megzabolázhatatlan
habjai közt az Ipolynak ott van a fa.
Most már mozdul az árral,bár hajdan
nézte csak azt,még lábai áztak.
Itt vagyok én is most,része a tájnak.
Hódolatommal adózom s lüktet a csönd.
Itt emberek jönnek mennek és mégsem
látnak.Velem történt ez meg.
Ott van az úton az árnyék s már
körberajongják,űzik a fények.
Indulok én is utánuk s már
érzem,hogy átölel Ő és élek.
Itt vagyok.....