Jégkorszak végi történet
Írta: Antal Attila
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 576
Jégkorszak végi történet
Írtam egy hegyaljai borház
síkságra néző teraszán
Még fehérlettek itt-ott a tájék
jégbilincsének töredékei
mikor portyázni indultak a hegyek
az életre kelt síkságra
A kisebbek visongva iramodtak
az elzsongó szitakötő-felhők után
majd a folyók partjára telepedtek
s lábukat a vízbe lógázva eregették
nevetéseik szivárványos buborékjait
a pleisztocént búcsúztató fénybe
Harciasabb társaik hódító indulattal
rúgták-szaggatták a vizenyős televényt
Hullottak előttük a bokorfüzesek
ízzé-porrá törtek
a gyékények barna buzogányai
Csak a legnagyobb sziklakúpok
őrizték meg nyugalmukat
Fegyelmezetten lépkedtek az ártereken
kimért mozdulatokkal lendültek át
a folyókon s lápokon
meg-megállva figyelték miként
hullongnak alá a visszatérő
vándormadarak boldog kiáltásai
az öntudatra ébredt mezőkre
belehallgattak a ligeterdők
selymesen áramló énekébe
Aztán a távolból nyársaikat lengető
kétágú lények torokhangjai
ütötték meg fülüket
S felsejlett bennük egy tőlük független
eljövendő történet színe-fonákja