Járkál némán egy éji kertben
Írta: Bátai Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 195
Járkál némán egy éji kertben
Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten.
A bizonyosság ha nem enyém, ellenállni
is értelmetlen; nézem csak kényszeredetten,
amint sorsom megindul felém.
Trágár őrök kezére adva, hóhérolt
szárnyai helyén csonkokat cipel a szegény,
elbukott angyal, fejlehajtva.
Címerként zászlaimra varrva imádkozik,
hogy elnézzétek: hasonlítani remélek
érvényesnek szánt önmagamra.