János áldásával
Írta: Kaiser László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
János áldásával
Ez a mámoros időtlenség,
este nyolc óra későn vagy korán,
mered maga elé, és ő sem tudja,
okosan néz vagy bámul ostobán.
Menni kéne egy újabb kanyarra,
s bár közel van innen ama sarok,
lomhán mozdul a láb, aztán sietve:
gyorsító lett a kiszáradt torok.
A sarki művekben végre zajos béke,
nyugszik a lélek, nyugszik a test,
mennyi aktív idős és fiatal:
súlyemeléshez senki sem rest.
Lendül a kar asztaltól szájig,
izomfejlesztő sok mozdulat,
előtte, utána életreceptek,
tört sorsú ember már így mulat.
A hajnal szürkéje bússá varázsol,
vagy üvöltő hőssé önmaga előtt,
majd jön a pont, semmit sem érez,
a remegő láb nem őriz erőt.
S indulni kéne hazafelé,
indul is bátran, mégis tétován,
János áldása kíséri útját:
várja páros vagy páratlan magány.