Itt van az élet
Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 374
Itt van az élet
szárnyam a hollóké, míg lelkem a megmaradásé,
fáradt tengelyeit rám omlasztotta az ég,
nem válaszolok, csak nézem a hajnali várost,
ott, ahol árnyaik újból elszórták a kiáltók,
ott leszek én, de ha nem leszel ott, sose bánd azt,
bőröm alá titkon beszivárog a holnap, az élet,
tűzforró jege ömlik, zúdul rám a magánynak,
el nem varrom már soha szálait én a reménynek,
nincsen cérnám, nincsen tűm, a ma vászna pedig már
régen szétmállott, így nincs, aminek nekiállnék,
ollók vágnak a húsba, fehér köd száll a magasból,
hogy minek is köde, nem tudom, ám itt táncol az éjből
elhordott csillag, keze telve virággal, a vérem
nem folyt még ki, nem alszik a Hold a kioldott
vérrögeim közt, mért ne remélnék, itt van az élet,
s hollók sem sírják már vissza a szárnyaikat rég