Írta: Fehér Enikő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 251
Itt lakott
Kabátod kiterítve: sötét madár.
Ütésed ég a hátamon, elé
megyek vitánknak, ha már te batár
magas őröm hiszed, hogy ütni erény.
Kiterítem testem, nyitott bazár:
rubin, arany, ezüst kincs az egész.
Azonban titkos rejtekajtóm ma zár.
A sóhajokkal teli föld enyész.
Ha még egyszer bántasz, isten, ki ráz
eget, üt, míg élsz, ne nézz, hát ne merd
ujjad emelni rám, düh szülte váz.
Apám, dühös szeszdzsinn, küldhetek jelt
Szakad ki falamból sikoltás száz.
Itt lakott egy lány, kit az apja vert.