Írta: G Makra Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 596
Itt a földön
Nehéz a lenti lét, elcsigáz.
Mennyire más az a fenti ház,
amely nem avul meg… Nem örök
még a csillag sem… Ha letörök,
megvigasztal az a tágas tér,
ahol vagyok. Nem kell várkastély,
hogy boldog legyek s elégedett.
Elég egy kunyhó, s elém vetett
pár szó. Fentről jön a táplálék,
mi életben tart. S ha hátrálnék,
visszahúz egy szelíd kéz puhán.
Őt imádom reggel s délután
és este is, mikor elalszom,
ha paplant terít rám az alkony…