Isten-kép-más

Írta: Nagy Antal Róbert


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 409



Isten-kép-más

Veszteségeim kusza fonalai,
az elmulasztott osztódó spórái
bennem gombamód … , és a mindennapi
hiány teletölt. Kiszabott órái
nem itt ketyegnek. Igazán az enyém,
amiben nem volt soha cseppnyi részem.
Ájult máslétben ébresztget a remény,
nem is furakszom, csak hátrébb merészen …
Velem van: hű eb, mind, ami elhagyott.
Otthonom az lett, ahonnan költöztem.
Ima segített, ha ittből lett az ott.
Neki vetkőztem és neki öltöztem.
Formál, formálom saját képmásunkra.
A szavak semmik, megnevezhetetlen,
de számítsunk rá, ahogy önmagunkra,
mert örökké lesz, aki telhetetlen.