Isten asztalánál

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 536

Isten asztalánál

Nézd meg, hogy honnan jöttem,
miféle nyom maradt utánam!
Nézd a tájat ott mögöttem!
A halál szaga megleng a fákban.

Szétnyílt a föld, bevérzett az ég,
kiszáradtak hatalmas tengerek.
S hallgatnak a csillagok is,
mint felakasztott, ártatlan gyermekek.

Ki is vagyok, nem tudom már.
Nemtelen kő, mi a parton maradt,
érzéketlen, semmi sem fáj,
az idő szála lassan belém szakadt.

S csak zuhannék, de mégsem lehet,
itt sínylődöm e léttelen síkban.
Elfelejtettem régi nevemet,
mit a végtelenbe könnyeimmel írtam.

Falnak, mardosnak démoni éhezők,
harapják húsom mérges fenevadak.
Itt vagyok, hol az Isten boncasztalán
belőlem már semmi sem maradt.