Ismétlés nélkül
Írta: Nászta Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 247
Ismétlés nélkül
Már mindent megírtak legalább egyszer.
Minden megtörtént. Legalább egyszer.
És minden el is múlt legalább egyszer.
Mi maradt hátra? Vagy előre?
Kacagva sírok és sírva kacagok.
Minden kifordul, ami befordult.
Feltárulkozik a semmi is.
Mily esetlen.
Élcelődhetnék. Vékonyabb lett a karom ma reggel.
Nem híztam semmit. Pedig sokszor ettem.
Közeledik a tél. Kifogyok.
Átlátszó alak kihussan az ablakon.
Körvonalait sem láthatod. Minek.
Nem szomorú.
Pedig nem ismételhet.
Lábjegyzet
mindig magamon kívül voltam /egy kicsit /éppen hogy ne másszak túl bele másba /de jól lássam magam /és mindig kiderült /senkiben sem vagyok elég mélyre ásva /senkinek sem kellettem annyira/ hogy meg is tartson /meg is ismerjen /fárasztó idegesítő kellemetlen tépelődő voltam /megfeküdtem a gyomrokat /mialatt kacagva mulattattam /amit jobban szerettem a furdaló kíváncsiságnál /amire születtem /és aminek a levét ittam /néha találkoztam másik felemmel /de folyton alakot változtatott /soha nem illettünk teljesen össze /torzó maradtam torzókat szülve /reményem is deformálódott eközben
2018-11-28
Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.