Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
sehol nincs kettő igazi egyenes
valahol bátran egymásba is metsző
legtöbbjük sok sajnálattól szegecses
hajlongásba görbült és visszatetsző
talán ott állnak a nagy hegyek csúcsán
ahol a szálfenyők a Holdba döfnek
reggel fénye töri át felhőgúnyát
és csillagok játszanak az öröknek
ebben a végtelen is lehet gyarló
valahol lenni kell egy metszéspontnak
a téridő Istene felé hajló
és okozathoz legendákat fonhat
az égi körhintának nagy az íve
mint fogak hullottak ki a fix pontok
naiv remény kapaszkodik semmibe
égre néz talán látja is és boldog
első közlés