Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 340
Irtások
Hófödte múltunk fagyos tájain
a tél baltája csattog valahol,
és zsugorodnak dermedt napjaink,
s a hegy gyomrában mozdony zakatol.
Fagyzugos csendek álmodnak hazát,
testvért, szerelmet, mindent mi hiányzik,
és kínos rendben szorongnak a fák,
kidöntött testük útra lökve fázik.
És felharsanó szél melódiák
fütyülnek fényes csillagok között,
a fenyvesek, mint roppant orgonák,
lelkük sípjába dallam költözött.
Mert fogyatkoznak sűrű soraik,
a balta kínja kérgükbe talál -
és hosszú sorban vonszolja az úton
megsebzett törzsük irgalmas halál.