Ím’ ma
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 253
Ím’ ma
Sokáig illendő szavaim kerestem...
csodáltam éjjel a nap erejét,
- síró némaság mosta át a számat -
hágva buzdítottam vérbő múzsámat,
fejje már kezembe keble tejét.
... kinyitván ablakom, megbánás keresztem...
amott kacsintott a facér halál,
ugrált, mint szűzleány a friss flaszteren;
víg lehetett, míg tollam élettelen,
de ma egy pöcényi papírban áll.
... öklendő imámat szabadon eresztem.