Ilyenkor Advent kezdetén
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 337
Ilyenkor advent kezdetén...
Wellington öblén, a Parádon
ilyenkor advent kezdetén
megveti lábát a karácsony:
a fák új dísze tarka fény.
Sűrűbb az ittas lári-fári,
többen henyélnek: emberek;
az ünnephangulat kufári:
forgalmaznak az üzletek.
Sétáló lábam is kifárad,
egy parki padra roskadok,
nézem a méhkas-országházat:
alig látok rajt ablakot.
A pohutukáwákon szemernyi
pír villan már a fák fején;
karácsonyhangulat nincs semmi
ilyenkor advent kezdetén.
Ünneplő áldomás a party
az irodákban délután,
de legtöbbjének csak a sarki
kocsma töményéből jut ám!
Nyarat bűvölnek már a lányok:
sortot viselnek vagy minit,
kivánatos ruhátlanságok
között kihívó test virít.
Platina szőke elvirágzás
is színleli, hogy fiatal:
tavaszvégi megújhodásláz
szeretve szeretni akar.
Kívül minden karácsonyos már
ezen a déli féltekén,
de a verőfényes, napos nyár
az ünnepléshez oly szegény.
Míg összehúzom lenge ingem,
hogy nyakamat ne érje szél,
hazavisz vágyam messze innen,
hol beköszöntött már a tél.
Az ünnepek évente nyáron
tartalmukból kifosztanak:
újév, advent és nagykarácsony
ízéből nem marad zamat.
Talán az egy, a legnagyobb kincs:
friss lomb a fáknak tetején,
biztos, hogy ünnephangulat nincs
ilyenkor advent kezdetén.
Mégsem haragszom már a nyárra,
tél híján nem neheztelek,
kárpótlása pohutukáwa,
vakáció s finom meleg.
Wellington 2009-11-21