ILLÚZIÓ VOLTAM
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 310
ILLÚZIÓ VOLTAM
Azon a ponton, hol a dalnak vége,
pusztulás árnyéka reszket testemen.
Elhagy az Úristen, elhagy a vérem,
elhagy az álom, ábránd és szerelem.
Már nem fényes elmém, szellemem lapos,
nem érzem szép lelkek őz-szelíd szavát,
torkon hág cudarul, keblemre tapos,
szívembe feketül, harap a magány.
Leszek rút sötétben fénytelen semmi,
nem lehet, nem kell engemet szeretni,
illúzió voltam, biztos pont soha.
Nem tud e helyzettel ördög betelni,
már angyal sem képes kedvemre tenni,
ami csak valóság, mind-mind mostoha.