Ikarosz zuhanása
Írta: Kőrösi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Ikarosz zuhanása
Igazi a csend
Nem holmi koncert előtti űr
Az utcai lámpák bábként merednek az égbe
Ott lakik az öreg, a titkok hazudója
A távoli, pecsétes vétkek tudója
Ott oltja magába italát a város
Megöltem Théodore-t
Még régen, a morfiumos éjszakák előtt
Csupán mert bambán bámult rám, ostobán
Merre léphetnék most tovább?
A kripták közé, vagy vissza a természetbe?
Kérdi tőlem az agg Voltaire
Gömbölyű az este
Madame Chauchat hűlt helye az ágyban
Óvatosan felkelt és kiosont, míg aludtam
Felöltötte éjjeliruháját és ment szeretőt keresni
Én zuhanok, üresen merednek rám az esti
Rejtelmek
Az órák rohannak
Néha, megvallom, elfelejtek élni
Berendezkedett már elmémben a restség
És pompásan megfelelnek a buja esték
Vonz a hús, elragad a hideg képzet
Kikapcsol a ráció
Részeg lehetek
Számadással csak az Istennek tartozom
Gyorsul a véráram, elmozdulnak
A színes alakok egy Gauguin-képen
Fülembe súgják halkan: éppen
Ez vezet haza