Írta: Kőszeghy Miklós
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 303
Felment a lépcsőn, elvitte messze,
s néztem utána, mint topog a lába
fel a magasba, s ringott a teste
és nem illeghettem többé utána.
Vitte magával, mint lopott kincset,
egy keblébe elrejtett csecsebecsét,
s én sóhajjal néztem, mert így illett
már szóvá sem tenni a kínszenvedést.
Egy dalt vitt magával, s felseperte
ellibbenő combja a félhangokat,
a tercet, a trillát, és a lelkem
mélyén felbúgni vágyó hullámokat.
Felment a lépcsőn, vitte magával
tudatlanul, s csípője billegett,
megragadta, és csutkáig rágta
a lépcső fokán elvesző ihletet.
2016. szeptember 26.