Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 454
Így élek most
Elfogadtam végre az öregséget,
hogy virágzásom, erőm és lendületem
megkopott,
s hogy ne tervezzek száz évre,
csak a szelíd holnapot.
Így élek most.
Napba nézek, szélbe kiállok,
dédelgetek néhány álmot,
s teszem ezeket szimultán.
Szűk három esztendő múltán,
a hetvenedik születésnapomon
– a kerek szám adott –
felköszönt a család.
Ölelve őket, kicsit és nagyot,
ezer éven ívelek át.
S megadatott még a szerelem,
az édességet én kedvelem,
s mindent, ami szép és jó.
Vitorlám hát kibontottam,
jó széllel suhan hajóm.
Így élek most, eszerint.
Nem napi téma,
hogy az infarktus majd tust ad,
vagy a szélütés meglegyint.
Gyere, kedvesem, bújj hozzám megint!