Időugró klub
Időugró klub
– Hát nem vagyunk valami sokan – állt oda mellém egy nálam néhány évvel fiatalabb férfi.
– Én is több embert vártam. Remélem csak késnek, mert egy halom kaját berendeltem. A nappalimban csak 8 ember lézengett. Pedig az időutazók szeretik az ilyen találkozókat. Ráadásul több ezer ismerősöm van a TimeJumping-on, ahova a meghívót küldtem. Ha nem lesznek többen, még néhányszor felteszem a hirdetést, egy időugrónál nem akadály az, hogy a rendezvény után olvassa.
– Nézd ott azt a figurát – böktem az orrommal a sarok felé, ahol épp valaki a kagylós szendvicset nyomta magába.
– A fiatalt?
– Ja, alig múlott 20. Azt hiszi, hogy szakállal idősebbnek tűnik.
– Hát még elég ritka neki. Ráadásul a vasember maszk is infantilizálja – mondta teljes komoly hanglejtéssel.
A mondatra kissé meglepődve emeltem fel a fejem, amit a rajtam lévő Einstein álarc sem tudott elleplezni, mire a Miki egérnek öltözött fickó elnevette magát.
Bírom, ha valakinek van öniróniája.
A srác miután végzett a szendviccsel beszélgetésbe elegyedett egy idős kövér fickóval.
Valamit nagy lendülettel magyarázott neki.
– Ebben a korban még azt hiszi, hogy megváltja a világot – mondta a Miki egérnek öltözött, őket nézve.
– De legalább van benne slung, de nézd a kövéret. Csak a kaja érdekli. Nem is figyel a srácra.
Észrevették, hogy nézzük őket, ezért elfordultunk az ablak felé, ahol egy középkorú fickó épp a nejemnek nyomta a sódert. A fickóról ránézésre üvölt, hogy egy induló vállalkozó az első sikeres biznisze után.
– Az a csóka, ott a nővel? – majd belehörpölt az italába.
– „És képzelje csak az általam forgalmazott mosópor teljesen kivitte a tintafoltot a fehér ingből. És ha a rendszerbe is belép további tizennégy és fél százalék kedvezményt kap, továbbá a beszervezett emberek eladásából tizenhét százalék jutalékot” – utánoztam a fickót az elképzelt dumájával. A Miki egér mellettem elnevette magát.
– És a nő milyen türelmesen hallgatja. Jó bőr!
– A feleségem...
– Bocsánat, ne haragudjon.
– Hagyja... Még friss a házasság. Nem szívom mellre...
– Hahó skacok – lépett be egy már kissé kapatos pasi a nappaliba. – De csendes ez a buli.
Hát nem vagyunk túl sokan. Milyen piátok van?
– Most nézd meg ezt a lúzert – biccentek a pasi felé.
– Mintha kicsit gyakorolt volna a bulira.
– Lehet, hogy egy másik buliból csöppent ide. Igazi potyázó életművész.
A kanapén ott ültek hárman az italukba temetkezve, egykedvűen. „Igazi társasági emberek”. A szakmázással már végeztek, és nincs más témájuk. Azt a félkegyelműt figyelik, aki jazz zenére próbál táncolni magában a szoba közepén.
Az este lassan telt, a buli nem indult be.
– Na, szép kis társaságot hoztál itt össze – jegyezte meg a Miki egeres. Van egy vasemberünk, két elnökünk, farkasunk, Anonimus maszkosunk, hokisunk, és a részeg csóka Hannibal Lecter-nek öltözve.
– Hát elég gáz felhozatal – mentegetőzöm. – Azt hittem, válogatottabb társaság a TimeJumposok Klubja.
– Igen, én is azt gondoltam. Csajok nem is jöttek.
– Ezt nem értem én sem. Lehet, hogy kifújt ez a csatorna is, mint a facebook. Már csak lúzerek maradtak rajta...
– Nem hinném, – válaszolta – nekem úgy tűnik azért van élet benne. Bocsi de lassan elhúzom a csíkot, nagyon leült a buli, de veled jó volt dumcsizni – búcsúzna.
– Várj még egy percet – mondtam neki, majd lekapcsoltam a zenét.
– Nos, eljött az idő – kezdtem – hogy kiderüljön kik is vagyunk valójában. Kérem, mindenki vegye le a maszkját.
A meglepetéstől percekig nem bírtam megszólalni. Mindegyik, a lúzertől a potyázóig, a részegtől az MLM ügynökig, akiket egytől-egyig jól megkritizáltam, egy korábbi énem volt.
Ránéztem a telefonomon a meghívóra. Persze, én hülye, privátként osztottam meg. Hát persze, hogy csak én jöttem el.
– Tudod mit? – mondta a Miki egeres énem – most kezd érdekes lenni a dolog. Mégis inkább maradnék...