Írta: Szoó Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Hány időszámítás van egy életben?
Mennyi azelőtt s vergődő azután?
Hány rendet rengető kényszerű váltás?
Mennyi korszakzárás fájón vagy lazán?
Látjuk a küszöbeinket előre,
vagy botlás után sírunk elhasalva?
S ha integetve búcsúzunk a mától,
itt marad bennünk a holnap bizalma?
Holt gyermekkor, aszott álom emlékként
lehet örök-édes, ha már elfogyott?
Elvérzett vágy, kivégzett múlt bánata
belénk simult lágyan, vagy belénk fagyott?
Hányféle addig-azóta a terhünk,
s meddig visszük különböző súlyukat?
Hangszerünk felvenni van elég erőnk,
s kicserélni némafényű húrokat?
Lehajtott fejjel siratom magamat,
hisz egyszer majd én is múlt idő leszek.
De arcomra mázolt könnyeimen túl
látom ezutánom, hisz megérkezett.