Írta: Szeder Réka Henrietta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 305
Időszámítás
Erodál a tér és játszik a nap,
lehullik mind a zöld, vörös levél,
porrá aszik az argon, a szelén,
és a fellegek a paplan alatt
fekszenek némán. De már nem marad
kinn a semmi és a tömbök peremén
foszlik a tér, a fák lusta szelén
utazik tovább a mind. Pillanat
amíg táncolunk a ráncokon,
barnára fest az alkonyat,
a tornácon velünk pár rokon,
képzeletünk átgurul árkokon,
kezünkben az olcsóbbik konyak,
hogy nevessünk mi is az okon.