Idő-kárpótlás
Írta: Tasev Norbert
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 428
IDŐ-KÁRPÓTLÁS
Amíg fortyog a fazékban a kedvenc baracklekvár, amíg odakint nyílik nárcisz-virág, csak addig maradhatott időd. Csak addig maradt időd, míg lábad nyomát végleg el nem mossa hűsítő, tajtékos óceáni hab, amíg szelídgesztenyékből nem faragnak számodra babát, s amíg az Etna újból ki nem tör. Emberi gonoszság orv-keze folyamatosan tágul s szűkül. Minden rozsdabarna, rőt levél színe-fosztott szoknyával táncol az őszben, míg a tejfehér lepedőben kacér-kacsintva jár hozzád a Kedves. Marcangoló kiskirályok egymás túlélhető korcáit tépdesik. Megvesztegethető, rosszminőségű üzleteket, beruházásokat - szegény társadalom mind elhiszi hiszékenyen!
Csak addig maradhatott még időd, míg elmondhatod magadról, megpróbáltad emberként végig tűrni a lehetetlent: lett Kedvesed, otthonod, egyéni életed - mögötted Moirák-vágta múlt-tévedések, hangodban bölcs Bach-melódiák. Négyfalú szobádban kattogó óra figyelmeztet s kísért, hogy estefelé még utolszor hitvesi csókot adhass, betakarhasd büszke anyád, hogy átöleld a Mindenséget - melyről sejtheted, régen kifosztott.
Csak addig boldogulhatsz, míg van reményed, magadban tartogatott silány lélekerőd. Komfortos életedből az öregkori betegségek űzötten, számkivetve kivernek. Ordas-erejű gyűlölet, rettegő félelem szorítja majd össze tokás torkodat. Fagy rángatva cibálja kopasz kobakodat. Álmok, emlékek szállnak társ helyett melletted - csapkodják hóhér-tüskék tachikardiás szíved falát.
Csak addig tarthatod magad, míg lesz, ki éjszakánként fenyegető rémálmaidból felriaszt s gyermekké védve megvigasztal. A gyávaság, szégyen, alázat, mit Anonymus-rejtőzésed agyadba száll s hamar földbe ás. Csupán addig marad időd, amíg a tudatos félszed karon nem fog, s különbéke gyanánt segít önmagaddal végleg kibékülnöd!