Idelent
Írta: Tépő Donát
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Idelent
nyugaton napkelteaknák a felhők sövényén
kipattant fényvetésaknék, a habok mint
turnűrös krinolinszoknyák,
alattuk sötétkék ködfüggönyszmegmákon
darabos kín vergődik rajtunk rózsaszín gímhörgéssel,
ahogy utolsó bánatunk is vért nyögdécsel,
és óva int:
minden reményünket süvölvények kapták-//
fogaink közt felszakadt üvöltéscsörték tüntetnek
míg arcunkra eufemisztikus masszázst
ültet a rezgés:
a tündérfürtökben lógó megszokás
meg a gombalégiónyi teher ¨ még jó,
hogy itt üldögélünk a fűzlombfátyol alján
mert nem tudunk tenni mást:
levágott sorsunk rajtunk térdepel,
szívünkön pár sóhajnyi repedésszilánk