Írta: Vörös István
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 363
Hús, tej, szóda
A bolt előtt parkolni nem lehet,
de a hússzállító megáll azértis,
feltépve régen elmúlt éveket,
önök elé kipakolok ma én is.
Boltban dolgoztak a nagyszüleim.
Mindennap vártuk a tejeskocsit, hogy
megjön a kannástej. És a rezsim
megoszt velünk minden kis hamis titkot.
Vittem a hírt, hogy itt van a kocsi.
A rothadásszagot még ma is érzem,
az ember emlékeit képzeli.
Nem emlékezni talán nagyobb érdem.
Mindenki idegen volt és gonosz.
A legjobban a szódásoktól féltem,
Látták rajtam, mennyire más vagyok,
nem illettem a világukba részben,
de különben is szőke és kicsi.
Egyszer rémülten rájuk kiabáltam,
befutottak dühük virágai,
s én szódavíztől lefröcskölve álltam.
Most már az is miféle szép idő.
Forrófejű nagyapám bosszút forralt,
de nem bírt hosszan haragudni ő.
Nem tudom, mikor hozok jót, mikor bajt.