Hóváró
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 395
Hóváró
Már nem a nap, még nem a hold,
a felhők is szanaszéjjel.
Színehagyott ez a város, bézs,
a folyó meg hamuszürkébe megy át.
Köd csimpaszkodik föl a fákra,
mint lajhár, fejjel lóg lefelé.
Más a világ így, mintha
az égen járna a lábunk,
és másként szólna a szánk.
Súrlódik a sín valahol,
villamos csuklik, elnyelte a hangját.
Végre beér a remízbe, vége a napnak.
Töpörödnek a földön a dolgok.
A lelkes állatok összeborulnak,
várnak valami égi csodát.