Írta: Fabók Endre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 308
Hova lett a szőke kisfiú,
ki a sarokba bújt bánatával,
ki békéről álmodott,
és békétlenségre lelt;
ki az eget nézte,
és nem vette észre,
hogy pihéket ragasztott
állára a nesztelen idő?
Hova lett a fiú,
ki az örökkévalóságra nevetett
a vizek felett;
hova lett a mosolya annak,
kit szerettek,
de nem becsültek?
Negyed évszázad után
csak a földet
pásztázza tekintetem;
ajkam ívét
lefelé görbíti a bánat;
már nem álmodom,
se itt,
se ott,
nem jó az az ember,
ki félúton született,
két világ között.