Hősöm, Herosztratosz
Írta: Saláth Barbara
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 217
Hősöm, Herosztratosz
Euphroszüné vagyok, a nemes Baszileiosz leánya, a hős Hüakinthosz özvegye. Ismertek engem, polgárok. Én szólok most a vádlott védelmében.
Ha erre az emberre néztek, sokan azt mondjátok egy őrültet láttok. De én, veletek ellentétben, én az igazi Herosztratoszt látom. A kisfiút, akit zaklattak és csúfoltak a társai, kinevettek a felnőttek, és aki mégsem vágyik most másra, mint polgártársai elismerésére és emlékezetére. Halhatatlanná akar válni, mint Hellász, ő a meg nem értett kiválasztott.
Emlékezzetek csak! Mind, ahányan ellátogattunk az Artemisszionba, hogy Artemisz istennő elé járuljunk; és Artemisz méhekkel díszített rombuszmintás köpenybe bújtatott papnői, de még a herélt főpap is apró féregnek érezte magát a fenséges oszlopok között. Nem így Herosztratosz! Ő addig gyűjtötte a tapasztalatokat sokkal jelentéktelenebb épületek felgyújtásával, míg képessé vált egymaga romba dönteni ezt a monumentális templomot.
Amikor a pubertást elérve szüleim felajánlottak Artemisznek, lenyűgözött a templom isteni állandósága. A máglya, amelyben házasságom előestéjén hamuvá váltak gyermekkorom kellékei, nem érhetett fel Herosztratosz tüzéhez, mert ő megértette Artemisz igazát. Azt tartjuk, hogy az Artemisszion maga volt a tökéletesség, ezért zarándokoltak ide messze földről királyok, nemesek és kereskedők, de mindannyian tévedünk. Artemisz a természet istennője, és a természet maga az örök megújulás. A szentélynek össze kellett dőlnie, hogy újjáépülhessen saját tökéletesített másává.
Világhíres kikötőnkben hemzsegnek a felvágós matrózok és rátarti kereskedők, utcáink csillognak a karmazsinvörösbe, ibolyakékbe és tengerzöldbe öltözött korinthosziak között pöffeszkedő, lila köntösös perzsák arany öveitől. Ti, szabad görög polgárok és asszonyok, büszkén feszítetek gyapjú khitónban és peploszban, de cicomátok mit sem ér eme kivételes férfi kisugárzásának árnyékában. A nyomába sem értek, ahányan csak vagytok!
Mert mit is vitt véghez Herosztratosz? Tűzzel változtatta rommá a márványt! Hogyan lehetséges ez? Csakis úgy, hogy ő maga Artemisz kegyeltje. Az istennőnek hatalmában állt volna megakadályozni a pusztítást, ő mégis Herosztratoszt segítette, hogy a megroggyant faszerkezet magával rántsa a kőépületet is.
Senki se gondolja, hogy egyedül én ismertem fel Herosztratosz nagyságát! Te, a kívánatos Aeikathariné, vagy te ott, Phereniké, és még hányan! Tudom, hogy szívesen lennétek a helyemben. Teszitek a szépet Herosztratosznak, dicséritek olajozott izmait és ékes beszédét, de ő engem választott, mert én a lelkét és a tetteit dicsérem, amelyek visszhangot keltenek belsőmben. Én vagyok az, aki méltó osztozni vele az isteni kegyben.
Lássátok hát, hogy Herosztratosz nem őrült gyújtogató, hanem isteni hős.
Szavazzatok bölcsen, bírák! Döntsetek Artemisz isten kegyeltje javára!