Horváth Margit - Tudja maga?
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 585
Horváth Margit: Tudja maga?
Tudja Maga milyen érzés, hogy nincsenek velem a lányaim? Miért vette el őket tőlem, miért tette ezt velem?
Minden nap csak sírok, mint amikor Elek a függőfolyosón a hajamnál fogva rángatott.
Alapvetően jó ember ő, és szeret engem meg a lányokat, csak nehéz természete van.
Rengeteget dolgozik értünk, és ez rendesen kikészíti. Nekem azt mondta, hogy ne menjek dolgozni, inkább itthon takarítsak, főzzek, mossak - játsszak a gyerekekkel. Sokszor fáradt, de arra nagyon büszke, hogy a kamra mindig tele. A gyerekeknek itt aztán megvan mindenük.
A lakást is megvettük részletre az önkormányzattól.
Látja, most mi értelme van ennek az egésznek? Nincsenek itt a lányok. Tudja Maga, hogy mit tett velem?
Rosszabb érzés, mint mikor Elek óránként felhív és megkérdezi, hogy hol vagyok. Azt üvölti,
hogy biztos a bikámmal enyelgek, de ne féljek, hazajön és megkapom a magamét. Ilyenkor nagyon megijedek. Rettegek, mi lesz megint? A barátnőmhöz sem merek elmenni, csak telefonon hívom. Ő javasolta, hogy menjek anyaotthonba a lányokkal. Szeretem Eleket. Nem megyek én sehova.
Vettem egy sálat, azzal takartam el a nyakamon a foltokat. Amikor a lányok meglátták, megijedtek a látványtól. A nagyobbik megkérdezte, ugye apa volt? Nem mondtam semmit.
Nyugtatgattam őket, de hiába. Mi lesz így velük? Nem hallom a nevetésüket!
Tudja Maga mit tett a lányaimmal? Biztos, hogy sokat sírnak a nevelőszülőnél.
Én is sírtam, amikor anyám testvére a csúnyáját a kezembe tette, és arra kért ott puszilgassam.
Azt hittem meghalok, mert majdnem megfulladtam. Elmondtam anyámnak, de jól megvert, és azt mondta, hogy ne hazudozzak össze-vissza.
Elek is mindig azt mondja, hogy hazudok neki, ezért bánt. Talán majd megváltozik. Ezt ígérte nekem, és én hiszek neki. Tudom, hogy szeret, mert Cicámnak nevez, mikor bevisz a szobába és szexszel velem. Persze akkor is, ha nem akarom. Azt mondja félt a férfiaktól, azért hívogat a munkahelyéről is, mert tudni akarja, hogy egyedül vagyok-e. Ha meglátom a telefonon, hogy ő hív, a víz is kiver, mert tudom, hogy bármit is mondok, úgysem hiszi el.
Én vagyok a hibás nem voltam elég óvatos, az óvodában meglátták a nyakamon a foltokat.
Ott mondták, hogy ezt ne hagyjam, mert veszélyeztetem a gyerekeket, ha ők is látják, hogy mit művel velem az apjuk.
Kénytelen voltam elmenni a gyámügyishez, és a rendőrségre, de a feljelentést visszavontam.
Nem tehetem ezt Elekkel, még a végén lecsukják. Akkor aztán mi a fene lesz velem meg a lányokkal.
Elhatároztuk, hogy változtatunk az életünkön. Munkát kerestem. Egy kifőzde konyhájára mentem dolgozni, itt a kerületben, hogy ne kelljen sokat utazgatni. Jó hely volt, vihettem haza a maradék ételből. Pár hónapot dolgoztam, de Elek olyan sokszor hívott, és jött be a melóhelyre ellenőrizni, hogy felmondtak nekem. Otthon folytatódott a számonkérés, hogy miért feküdtem össze a főnökömmel. Védtem az arcom, de a bordáim nem tudtam, alig kapok levegőt. A fájdalmam nem enyhül. A lányokra próbálok gondolni, de csak a szívem sajdul bele.
Tudja Maga, hogy tönkre tette az életem? Most ugyanaz a furcsa érzés van a gyomromban, mint amikor annyira kétségbeestem, hogy elveszítem a gyerekeim, hogy összepakoltam a cuccunkat, és elmentem a lányokkal. Tudtam, hogy az anyámra nem számíthatok, mert összebútorozott a volt férjemmel, ők nem szívesen látnak. A nővérem szoba-konyhában lakik 5 gyerekkel. A többi testvéremről pedig nem tudok semmit, mert őket még gyerekkorukban intézetbe vitték. Magamra maradtam, még Istennel sem tudtam diskurálni, mert imádkozni sem tudok. Anyám csak káromkodni meg cigizni tanított meg, ha pedig útban voltam neki csak lökdösött ide-oda, vagy jól megagyabugyált.
Régen az anyám vert, most Elek. Biztos nagyon rossz vagyok, hogy engem mindenki csak bánt.
Sehova sem mehettem, de Maga segített. Tudja, mikor a gyámügyissel elintézték nekünk a krízisszállót. A Keletibe is kivittek autóval, pedig mehettünk volna villamossal is. A pályaudvaron hívott egy nő és elmondta melyik vonatra szálljunk fel. Mikor megérkeztünk a szállóra elvették a telefonom. Nem tudtam Eleket értesíteni, hogy hol vagyunk. Másik telefonon sem tudtam hívni, mert fejből nem tudom a számát. Nagyon izgatott voltam.
Tudtam, hogy keresni fog. Szereti a lányokat, mindent elkövet, hogy megtalálja őket. Nekem is nagyon idegen volt ez a világ. Ott a szép lakásunk. Mit is keresek én itt? Hiányzik Elek is.
Majd elmegy a pszichiátriára, és akkor biztos megjavul. Mindent összeraktam a fejemben, és felültem a vonatra a lányokkal. Olyan boldog voltam, hogy újra együtt lesz a család.
Tudja Maga milyen érzés, hogy most nem élhetem át ezt a boldogságot a lányokkal, mert elvitette őket idegen helyre?
Jó, hogy visszajöttünk. A pénzem elfogyott, még cigit sem tudtam venni pedig az megnyugtat.
Elek letérdelt elém és elmondta mennyire szeret engem, és a lányokat. Biztos voltam benne, hogy most aztán minden rendben lesz. Egész nap boldogan végeztem a teendőimet. Elvittem a lányokat az oviba, takarítottam, főztem. Örültem, hogy ma még Elek sem idegesít az állandó hívogatásaival. Észre sem vettem, hogy lemerült a telefonom. Rövid ideig tartott az örömöm, mert ötkor tajtékozva jött haza a munkából. Berontott az ajtón. A paprikás krumplit kiöntötte a földre. A lányok ijedtükben visítva rohantak be a szobába. Elek őrjöngve közelített felém.
Ütött-vert, ahol ért, de én már a fájdalmat sem éreztem. A kövön ébredve köpködtem ki a sós vért. Rá akartam gyújtani egy cigire, de a szám annyira feldagadt, hogy nem ment. Nem tudtam eltakarni a nyomokat, mindenki láthatta a sérüléseim.
A gyámügyis megmondta, hogy minden esélyünket eljátszottuk, mindketten hibásak vagyunk abban, amiért a lányokat el fogják vinni tőlünk.
Mindent megígértem. Majd ordítottam, fenyegetőztem. Micsoda szemét társaság, de majd elmegyek a sajtóhoz, a tévéhez! Nem hagyom, hogy elvigyék a gyerekeim! Mi jó emberek vagyunk! Kezeltetjük magunkat! Külön megyünk! Dolgozunk, csak a lányokat ne vigyék!
Tudja Maga milyen érzés volt, hogy én csuktam be az autó ajtaját, ami elvitte a lányokat?
Éreztem a könnyüket a kezemen. A riadt tekintetük belém égett.
Kéthetente láthatjuk őket. Elek - mióta elvitték a lányokat - megváltozott. Felmondott a munkahelyén, hogy többet legyen velem. Mindenhová elkísér, azt mondja azért, mert nagyon szeret engem. Otthon váltogatja a csatornákat a tévén, én pedig megfőzöm neki a kedvenc kajáit. Egyik délben aztán azt mondta az ebédnél, hogy én vagyok az oka, hogy elvitték a lányokat, mert minden apróság miatt rohanok a gyámügyishez. Most aztán meg lett az eredménye a mászkálásaimnak. Hallgattam, csendesen kanalaztam a levest, és észrevettem,
hogy remeg a kezem. Eleknek igaza van, én is hibás vagyok, de megmondtam neki, hogy ő még hibásabb. Úgy szájon vágott, hogy csak azért nem esett ki a fogam, mert már nincs.
Elment otthonról, és csak este jött meg. Behúzta a függönyt, és beráncigált a szobába.
Miközben izzadtan nyögött rajtam, én nyeltem a könnyeim. Nem akartam, hogy lássa, hogy én nem élvezem ezt a nagy szerelmet.
Itt ülök a függőfolyosón….Cigiről cigire gyújtok….A lányokra gondolok….Nézem a könnyem a kezem…. Odafolyik, ahová fél évvel ezelőtt a lányoké….Megállíthatatlanul….
A nevelőszülő azt mondta a gyerekek boldogok, sokat nevetnek. Megmutatta a rajzaikat. Az új életüket láttam rajta.
Tudja Maga mit tett?