Horváth Anikó - Bolondos este
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 311
Horváth Anikó: Bolondos este
A nyár fullasztóvá tette a nappalokat mert még az aszfalt is olvadásnak indult volna ha lett volna ideje egy lélegzetvételnyi szusszanásra két autó között. De leszállt az este.
A levegő végre lehűlt annyira, hogy kimehessünk az utcára. Dina, kedves barátnőm magához képest visszafogottan öltözött fel. Zöld, hosszú szoknyájú ruhája csak úgy lebbent a szélben. Én a rövidnadrág, atléta és tornacipő együttesnél maradtam. Felsétálva az Avas ütött, kopott lépcsőin rájöttünk, hogy mindkettőnknek van helye öltözék tekintetében. Főleg a rosé-val szimpatizáltunk. A harmadik pohár után úgy éreztük, hogy mindenki a barátunk. Jobbnak láttuk, ha a frissen pirított kis bucinkat egy padon esszük meg. Gyorsan le is csaptunk egy fehérre. Két nyelés között felpillantottam. A mellettünk állomásozó borsátor előtt megláttam életem szerelmét. Azt a bizonyos régi kapcsolatot ami mindig a fejedben van bármi történik is. Legalábbis nálam. Fekete haja megcsillant a lámpafényben, szemüvegének lencséjében az összes fény keringőt járt. De! Egy szőke fej hajolt a karjára.
-Mimi mi a baj? -Szellemet láttál? -Kérdezte Dina mert olyan sápadtság tört rám, hogy félő volt ott helyben belefejelek a hamburgerbe.
-Jobb oldalt 4 óránál.-Próbáltam kinyekegni a választ. Barátnőm csak pislogott összevissza.
-Nem látok senkit.-Nézett vissza rám.
-Ott van Levi meg az új nője.-Szóltam rá mérgesen.
-És tényleg! -Kiáltott fel örömében Dina.
Próbáltam egybeolvadni a paddal, de a két alak vészesen közeledett.
-Levi, ezer éve nem láttalak!-Kiabált rá a legjobb barátom az exre. Akkorát rúgtam a lábába az asztal alatt, hogy felsikoltott.
-Dina, Mimi.Sziasztok!-A nevem úgy mondta mintha valami átkot próbálna elűzni.
-Ki a csodásan kinéző kísérőd?-Nyögte ki az előttem ülő gyerekkori legjobb barát, akit abban a pillanatban láttam volna inkább a Szinva mélyén mintsem itt.
-Livi ők itt a lányok.Lányok, Livi.-Mutatta be azt a démoni nőt, aki elvette tőlem.
Köszöntünk majd, hogy még kínosabb legyen felpattantam és otthagytam őket. Dina követett és elejtett néhány könnycseppet mert ott maradt a fél krumplija.
-Kell nekem egy pasi!-Közöltem határozottan.
-Mi?Most?-Nézett rám kérdőn.
-Olyan, aki magas, helyes és tuti, hogy bárki irigykedne rá.-Határozottan festettem le jövendőbeli visszavágós partnerem paramétereit. Sebesen lépdeltem a sátrak felé, közben hátra-hátra pillantgattam, hogy lássam Levi mennyire van látótávolságon belül. Nehogy már csak ő lehessen mással. A látogatók a párjukkal vagy a haverokkal jöttek ki így inkább a dolgozók keltették fel az érdeklődésem. Ki is szemeltem egyet. Pont megfelelt, fekete félhosszú haj, hatra fésülve, világító kék szemek, enyhe borosta és olyan magas, hogy le kell hajolnia, hogy a ponyva ne csapja fejen. Amikor senki nem állt előtte odaléptem hozzá.
-Szia!Segíthetek?-Mosolygott rám.
-Igen, sőt, csak te tudsz segíteni.-Bevetettem a csábos tekintetem, félresöpörtem a hajam. Nem értette a jelzéseket csak nézett értetlenül.
-Van itt egy srác és szeretném féltékennyé tenni. És ehhez te kellesz.-Daráltam le gyorsan az infókat mert vészesen közeledett a célpont.
-Én?De, hogy? Nem igazán értem. -Továbbra is teljes sötétség uralkodott a szemeiben.
-Figyelj, adok 5 ezer Forintot, ha bemehetek melléd és úgy csinálnánk mintha együtt lennénk. Na?-Mutogattam az ujjaimmal, hogy ha lehet még ma döntse el mert különben borul minden.
-Bólintott de valamiért óvatosan még körbe nézett, aztán elhúzta az egyik asztalt és beengedett.
Éppen időben. Levi és Livi ott lépdelt. Gyorsan megfogtam az új párom karját és úgy nevettem mintha az életem múlna rajta. Ő is így tett bár neki inkább kínos volt és cseppet sem volt őszinte.
Életem szerelme odanézett majd el is fordult, megfogta a démon derekát és elhúzta nehogy összeütközzön a szemben sétáló emberekkel.
-Köszönöm, egy élmény volt.Tessék.-Nyomtam a bűntársam kezébe a pénzt.
-Nagyon szívesen. Azt hiszem. -Zsebre vágta, kiengedett és tördelni kezdte a kezeit.
-Hát ez nagyon béna volt ugye tudod? -Dina ezalatt egy kuka mellett álldogált és minden jelenetet memorizált és analizált.
-Hogy állunk? -Kérdeztem idegesen.
-Nagyon rosszul. Még annál is kínosabb a szitu, mint eddig volt. -Tolta le szemüvegét az orrára, mint egy igazi pszichológus.
Idő nem volt a reagálásra mert egy nagy csattanás törte meg a gondolatmenetet. Mögöttünk, az exkamupasim akkora pofont kapott, hogy füstölt. A mellette idegesen kiabáló nő kérdőre vonta, hogy mit művel munkaidőben. A srác próbálta menteni a kapcsolatát még a pénzt is megmutatta. De ez sem segített. Itt már éreztem, hogy lehet ideje lenni hazateleportálni, de ki hallgat az agyára?
Felemelte kezét és mutatóujjával pontosan engem célzott meg. Kedvese, egy párduc ugrással kipattant a sátorból és nagyon sietősen elindult felém. Visszaadtam az időközben Dinától kapott boromat neki és futni kezdtem. De ez nem ment túl könnyen. Sokan voltak én meg már annyit ettem, ittam, hogy egyszerűbb lett volna, ha legurulok az Avasról. Sűrű bocsánatkérések közepette valahogy leráztam. Egy nagy bokor éppen pont úgy takart el egy kereszteződésben, hogy aki arra jár nem tudja merre bujkálhatok. Hallottam a zihálást olyan közelről, hogy a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Aztán távozó léptek törték meg a szívrohamom. Kikukucskáltam a levelek mögül és tiszta volt a levegő. Egy ág úgy döntött ő velem jön haza és úgy belém akadt, hogy a nagy cibálás közben nem, hogy elszakadt a felsőm, de még el is estem. Ekkor megjelent az utolsó ember, akit ebben a helyzetben látni akartam. Levi. Ott állt mögöttem és sírva nevetett. Sűrű szidások és átokszórások közepette azért kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
-Ha csak ennyi megy itt is hagyhatsz.-Szúrtam oldalba az ujjammal.
-Vagy akár szólhatok is a nőnek, hogy itt van a csaj, aki leakarta nyúlni a pasiját. -Válaszolta két könnycsepp letörlése közben.
-Szóval láttál mindent.-Dolgoztam fel az információt.
-Hallottam, sőt rajtam kívül még nagyjából húsz ember abból 10 neki akart segíteni, hogy elkapjon. -Számolta meg a támogatókat.
-Akkor, én most inkább hazamegyek és soha többé nem megyek utcára.-Sepertem le poros ruhám.
-Dinát nem láttad? -Jutott eszembe, hogy ő meg valahol elhagytam.
-Megjött Peti és elindultak haza.
-Itthagyott egyedül? -Görbült sírásra a szám.
-Nem igazán. Megkért, hogy kísérjelek haza nehogy felnégyeljenek.-Elmosolyodott.
-Aha, és mi lesz a kis barátnőddel?-Húztam a szám mert sajnos nem tudtam kiverni a fejemből.
-Livivel? Először is ő az unokahúgom és most jött meg a család így ők együtt mennek tovább. -Mesélte miközben levette a pulcsiját és felém nyújtotta.
-Melegem van minek adod ide? -Duzzogtam.
-Az egész felsőd szanaszét van tépkedve, vedd fel mielőtt azt hiszik, hogy hajléktalan vagy.-Nyomta kezembe még határozottabban.
-Jól van már na. -Az illata olyan volt, mint régen. Be is szívtam egy kicsit jó mélyen hátha reggelre benne marad az orromba.
Beszélgettünk hazafele menet, kiderült, hogy neki sem igazán megy a továbblépés. Valahogy nem az igazi a dolog, de láttam rajta, hogy ezt sosem mondaná ki.
A bejárati ajtó előtt álldogáltunk.
-Akkor, én most, hát, bemegyek.-Mondtam szomorúan.
-Rendben. -Valahogy ezt az újra találkozást ő sem így tervezte.
-Szeretlek...-Suttogtam bele a levegőbe és már pittyent is az ajtó.
Másnap reggel egy üzenet várt a telefonon.
Én is te bolond.