Írta: Kondra Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 342
Hontalanul
Falevél vagyok, ágról szakadt
árván sodródó falevél,
ki elhagyta fáját ahol született,
most tépi, viszi messzire a szél.
Nincsen gyökerem és nincsen szárnyam,
se maradni se menni nem tudok.
Viharoktól függök teljesen,
a sors dönti el, hová jutok.
Nem hiszem mégsem, hogy hiába élek,
testem majd puhán betakar
fázó bogarat, csúszómászó férget
hol hantom lesz a puha avar.