Homo usion
Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 314
Homo usion
Lebukó napjaid az elvétett landolás pillanatában belehullnak a
látóhatár csöndjébe a guruló napkorong szívében kihűl a vigasz
talás világod fordított rendje ólomlábon billen a megszabott irány
ba próbálkozásaid szegett szárnyon gubbasztanak párkányok szé
lére könyökölve kancsal tükrök és palackozott hazugságok között
vállalásaid csődje nem nyomaszt már a gyanú elalszik a bárgyú re
mény ölében dajkálja halkan együgyű cselédje a csend huzat der
meszti örökkön éber szemét Csak a fájás vinnyog benned elhagyot
tan csöpögő csapok adnak gondodra választ üresen leng még a lé
lek mint rég elkorhadt hinta nyikorgó láncok szétfoszló kötelek tart
ják még tested a létben álombarlangok nyílnak meg alattad hűlő kat
lanok mély szuszogása üresen tátongó bugyrok siralma hallszik az éj
ben valahol messze az angyalok birkóznak szétrabolt lelkedért Uram