homlokra ragasztott tekinteted
Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
homlokra ragasztott tekinteted
ránctalanított igazságokon
felejtjük a tenyerünk nyomát
egymásra rajzoljuk a körvonalát
néhol szaggatottan
(hogy megelőzhessem magam)
most ott vagyok
ahol a kérészeket halni engeded
cseppfolyós temető a víz
s én mint galambetető várom
hogy belőlem is csipegess
legyen minden érintésed stigma
növesszen szíveket
majd vérezzen el
legyen a mennyország is gettó
s minden tett egy hamut nyelt tó
szórj szét másokban
ha már nincs több hely magadban
csak ne kelljen látnod
hogy veled is egyedül maradtam