Holnap is

Írta: Zajácz Edina


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 247



Holnap is


Felhők határtalan fényébe sírlak,
s míg szívdobbanásom csillaggá csitul,
addig kenyere vagy a sóvárgásnak,
mi érted kiált feloldhatatlanul.

Látod, a semmi alatt görnyed hátunk,
sosem bántalak, csak bánom hiányod,
amikor szorongva egymáshoz bújtunk,
s valódinak hittük a délibábot.

Az ezüstholdcsipkék elfogynak lassan,
hideg közelít, toporog a sötét,
nevetésed hűvös falakon roppan,
jegygyűrűs őszirózsáink szanaszét.

Lefekszem újra, holnap is nélküled,
nélküled indul megannyi gyászmenet.