Holnap is
Írta: Zajácz Edina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 250
Holnap is
Felhők határtalan fényébe sírlak,
s míg szívdobbanásom csillaggá csitul,
addig kenyere vagy a sóvárgásnak,
mi érted kiált feloldhatatlanul.
Látod, a semmi alatt görnyed hátunk,
sosem bántalak, csak bánom hiányod,
amikor szorongva egymáshoz bújtunk,
s valódinak hittük a délibábot.
Az ezüstholdcsipkék elfogynak lassan,
hideg közelít, toporog a sötét,
nevetésed hűvös falakon roppan,
jegygyűrűs őszirózsáink szanaszét.
Lefekszem újra, holnap is nélküled,
nélküled indul megannyi gyászmenet.