Holdmászó
Írta: Diana Soto
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 132
Holdmászó
Haldokló éjszaka volt,
a messzi Hold, egyszerű, holt
ezüst, fátyol ruhában álldogált,
oly kimérten, oly büszkén,
ahogy nem tud sem a Nap,
sem a csillagok, csak ő, csak a Hold.
Aznap nem jött álom szememre.
Lélegzetem gyorsult egyre,
karabínerért nyúltam, futottam
a hosszú, azúrkék kötélért,
mint aki az életéért fut,
ahogy nem tud más, csak az ember.
Ragyogott az égbolt,
talán tűz, talán gyémánt,
de nem fény volt.
Magához húzott.
Valami más, mint egy apró szikra,
langyos, felébred tőle minden félholt.
Elkapta a felé hajított kötelet,
s én csak másztam,
másztam egyre közelebb,
akár az igazi szabad akarat.
De eltörött a karabíner,
majd a kötél is elszakadt.
Hát hazabotorkáltam,
s a Hold helyét átvette a Nap.