Írta: Kerekes Ernő Ferenc
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Hóhér és áldozat kezet fogott.
Ahogy bőrük felszíne összeért
egy teremtésnyi pillanat alatt
eltűnt közülük a különség,
bőr és ujj egymásba oldódott
villódzva egyesült ín és csont
és a folyton olvadó sziámi iker
egyszerre önmagává kattant.
Hiszen egyek voltak mindig
egy vérből származóak
egy bűnben fogantak ketté,
nem az ő bűnük volt
mégis szüntelen vezekelték
éber éjszakákon égve
lidérces nappalokon vacogva
hiába kergették a bocsánatot.
Most végre eggyé békültek.
Szívük egyesült utoljára,
ahogy szűnt a vad zakatolás
végre egyenletesen dobbant
mégis hallani lehetett
a hirtelen beállt csendben.
Ám egyszer csak egy csapatnyi tücsök
akik közelről nézték a csodát
vidám dalra zendítettek.
Tetszett nekik a dolog.